M. Scott Peck: A járatlan út

“Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike.*
Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta.
Amikor valóban értjük – fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.

Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben.
Többé-kevésbé állandó jelleggel sopánkodnak az emberek, halkan vagy fennhangon panaszolják föl terheiket és gondjaikat, mintha kirínának az élet egyébként könnyű hátteréből, vagy abból az életből, amely ha nem könnyű is, mindenesetre méltányos volna, ha az lenne.
Halkan vagy fennhangon hirdetik hitüket, mely szerint nehézségeik egy megkülönböztetett nyavalya, amely csak őket sújtja vagy családjukat, törzsüket, osztályukat, fajtájukat vagy akár fajukat, de senki mást.”

*Buddha “Négy Igazsága” közül ez az első: “Az élet szenvedés.”


Talán azért szeretem ezt a könyvet, mert velem egyidős? -)
Vagy talán azért, mert úgy gondolja hogy az élet értelme a szeretet és a munka.

Sárgulok...

vagy zöldülök (sose tudom) az irigységtől!!!

Okaim:

1., múlt szombaton volt Viktória hercegnő esküvője.
Mit kapott a svéd kormánytól?
ROXETTE koncertet.
Ajándékba!

(én is, én is; miért nem élek Svédországban?
Miért nem teljesül az a kívánságom, hogy még koncertezzenek?
Itt is, persze.
Régen volt 1992.)

2., Bogi, Hajni, Dorcsi és Réka mini-Lumostalit tartottak Pécsett.
(hör)

Egyrészt én még nem is találkoztam Bogival élőben;
másrészt min. még egy félév mire eljutok egy talira és láthatom újra Dorcsit, Hajnit, Enikőt, Erzsit, Csillát és a fiúkat : Danit, Dávidot, Imit, Samupapát.
(brühühü)

És még megsem köszöntem :
- Hajninak, hogy vállalta a hírharang szerepét, amikor szültem.
- Dorcsinak és Hajninak (újfent) a kedves SMS-eket;
csuda jól estek a nehéz szülés után.
- Boginak és Diának a rólunk álmodást! ^-^
- Erzsinek és Daninak a folytonos aggódást...

Egyáltalán azt, hogy gondoltok rám.
KÖSZ!!!
Mindenkinek.

Puszi és jó talizást, legalább nektek!
(off : fénykép?)

Süss fel nap

"Na, gyerünk öltözz fel, ma neked menned kell!"
A szava halk volt, szinte némán kérte.
Elő a bőrönddel, az úgysem itt dől el,
hogy nevessek, vagy sírjak, úgyis vége.
Minek sapka, sál? Az eső hullhat, én nem bánom,
az ilyen helyzet már nem múlik egy nagykabáton.
Minek gombolnám be állig, ha én belül fázom?
Ha bent szakad, csak úgyis bőrig ázom.

Megyek a hajnalban, szemek az ablakban.
Ma is vetkőztetnek, olcsó peep show!
Talán megszoktam, talán megszöktem,
de nem is nézek vissza, így jó, így jó.
Minek sapka, sál? A szél, ha elfúj, azt sem bánnám.
Megint átlátszom a világ összes nagykabátján,
minek gombolnám be állig, minek eltakarnom:
meztelen a szívem télen-nyáron.

Ref..: Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
amikor az sem baj, hogy bánt, csak szokás kérdésévé vált.
Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
De azért süss fel nap! De azért süss fel nap!
De azért süss fel végre már!

Na, gyerünk, süss fel nap, én bevárlak a parkban ülve.
Na, gyerünk süss fel nap, két szem behúnyva, fénybe merülve.
Na, gyerünk, süss fel nap, én túladok most a nagykabáton,
a megunt sapkán, és a régi sálon.


Még mindig szerelem a Jazz+Az !
Nekem piszkosul hiányzik a zenei palettáról...
Ez pedig a 2. kedvenc; a megunhatatlan Megint Hétfő után.
Kösz Gesztinek az ilyen mondatokért:
Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
De azért süss fel nap! De azért süss fel nap!
Linkre kattintva hallgatható a youtube-on.

Máté első képei

Első közös fotó, még a szülőszobán:



Apa "nagy" pillanata:



A büszke nagytestvér:



Elégedett szopibajnok:



Ilyen vigyort is tudok már:



Zenélő forgó, mint kedvenc:



A családom:




Köszönöm a gratulációkat!
Jól vagyunk, csak kevés az időm - Máté egy tejvámpír; ha meg alszik, akkor Fannival foglalkozom.
Ráadásul apát elvitték árvízi mentőmunkára, Szikszóra.
Majd igyekszem hetente legalább egyszer bejelentkezni.
Puszi!!!