"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Simone Weil

,,Mihelyt nem kell: mindenem a tied - ez az élet vásárcsarnokának felirata." Weörös Sándor


vasárnap, június 26, 2011

Bárcsak láthatnál

Az élet olyan, mint egy festmény. Egy bizarr, absztrakt festmény. Megnézzük, és azt gondoljuk, hogy kusza homály az egész. De ha jobban megnéznénk, valóban megnéznénk, megfigyelnénk, és még a képzelőerőnket is használnánk, az élet sokkal, de sokkal többet adhatna nekünk. Lehetne a képen tenger, ég, lehetnének emberek, épületek, virágkehelyben pihenő pillangók - vagy akármi, kivéve a kusza homályt, aminek korábban láttuk.


*
Bár a barátkozás a kedvenc foglalatosságom, az elején még mindig izgulok. Mert mindig fennáll az a rémisztő lehetőség, hogy az emberek nem fognak szeretni, és ezért reszketni kezdek. Eddig szerencsém volt, de butaság lenne azt feltételezni, hogy mindig így lesz.


**
A felnőttek (...) azt hiszik, már mindent tudnak. Felnőnek, könnyen felejtenek, és ahelyett, hogy nyitottak lennének és fejlődnének, inkább megválasztják, hogy miben higgyenek, és miben ne. De az ilyen dolgokat nem lehet megválasztani: az ember vagy hisz, vagy nem. (...) Cinikusabbak, elvesztik a hitüket, és csak azokat a dolgokat akarják tudni, ami a napi életüket segíti. A többi nem érdekli őket. (...) Pedig a többi teszi az életet.


***

Sohasem voltam még egy felnőtt barátja. Aki találkozott akár csak eggyel is, megmondhatja, miért. Nincs semmi érzékük a szórakozáshoz, mereven ragaszkodnak a menetrendekhez és határidőkhöz, az elképzelhető legkevésbé fontos dolgokra figyelnek,  például a jelzálogokra és a számlakivonatokra, miközben mindenki tudja, hogy az esetek többségében az emberek azok, akik mosolyt csalnak az arcunkra.

****


Igazad van, józan eszem az nincs. Nem akarok abban hinni, amiben mindenki más. Megvannak a magam gondolatai, olyan dolgok, amiket nem tanítottak, amiket nem könyvből olvastam. Tapasztalatból tanulok.
 Te... te viszont félsz bármit is átélni, így aztán megmarad a józan eszed, de másod semmi.




kedd, június 21, 2011

Dicsekszem

Mert szerencsére van mivel.... :-)



Végett ért az első tanév, Fanni tegnap kapott bizonyítványt.
Kitűnő lett, tanulmányi eredményeiért oklevelet kapott és könyvjutalmat.

5 versenyen indult, onnan 4 darab helyezést ért el:
- iskolai szorobán (japán golyós számoló) 2. helyezett
- kerületi szorobán verseny 2. helyezett
- Országos Matematika verseny 10. helyezett
- iskolai énekverseny 3. helyezett.

Táncbemutatójuk is volt, Shakirától a Waka-wakát táncolták; a raffiaszoknyát meg én varrtam neki.
:-)

Kicsit sokat kellett várni, de megérte mert jó érzés ám az igazgatónő szájából hallani, hogy az ember lánya kitűnő tanuló, kiemelkedő eredményű az évfolyamban és oklevél várományos...

Máté közben ismerkedett más gyerekekkel és az eljövendő iskolájával:

A kis felfedező anyukámmal. Már tapsolni is tud!

Jó vakációt kívánunk mindenkinek!!!!

(kollázsok elkészítése itt : Picnik. )

szombat, június 18, 2011

Mert mindannyian emberek vagyunk, egyenlő jogokkal

“Én vagyok a lány, akit kidobtak otthonról, mert megmondta az anyjának, hogy leszbikus.
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.
Illeszd be ezt a profilodba, ha úgy érzed, hogy a homofóbia rossz dolog.

Because We're all HUMAN....




Támogatom a választás szabadságát,
támogatom a szerelmet,
támogatom a Budapest Pride-ot!!!

Mindenki más meg elmehet a véleményével a búsba.
 És talán elgondolkodhatna azon, hogy miért alkalmaz szabályokat ott is, ahol csak a szenvedélynek és gyönyörnek lenne helye.
* hozzászólni privátban és a fenti mailcímen lehet.

csütörtök, június 16, 2011

Kullancsveszély

Támadnak mindenhol!!!!

17. kerület tüdőszűrő- volt gyerekügyelet, Pesti út, tízemeletes panelházak közepében van egy játszótér.
Amíg mi benn voltunk Gáborral, addig Fanniba belemászott egy dög :(

Örülhetek neki, hogy csak egy és hogy oltva van!

Tessék vigyázni a játszótéren is. :(

hétfő, június 06, 2011

Koncert beszámoló 2.

:-)
Tökéletes boszi vagyok, megérte várni!

Felkerült a Roxette Blogra a dallista, amit én ugyebár saját kútfőből nem tudtam volna összehozni.

Setlist
01. Dressed For Success
02. Sleeping In My Car
03. The Big L.
04. Wish I Could Fly
05. Only When I Dream
06. She’s Got Nothing On (But the Radio)
07. Perfect Day
08. Things Will Never Be The Same
09. It Must Have Been Love
10. Opportunity Nox
11. 7twenty7
12. Fading Like A Flower (Every Time You Leave)
13. Silver Blue
14. How Do You Do!
15. Dangerous
Band presentation
16. Joyride (introduced by “Tavaszi szél“)

*** első ráadás:
17. Watercolours In The Rain
18. Spending My Time
19. The Look

*** második ráadás:
20. Listen To Your Heart
21. Church Of Your Heart


Érdekes, hogy milyen csalfa az ember emlékezete, én jóval hamarabbinak éreztem a She's Got Nothing On-t.

A koncert fénypontja volt a banda bemutatása, Christoffer Lundqvist mindenhol valamilyen helyi népdalt játszik.:)
Mindenki nagy tapsot kapott, különösen a szintetizátornál Clarence Öfwerman, aki a producer is; Helena Josefsson, aki Per szólóalbumain énekelt és gyönyörű kiejtéssel tud magyarul köszönetet mondani.

A legnagyobb sikereknél persze majd szétvetettük az arénát.(How Do You Do, Joyride, The Look)
Per 449 dalt írt már (sicc!?!) eddig, a Listen to You Heart és a It's Must Have Been Love már összesen 4 milliószor hangzott el rádiókban.
Most nagyon jópofa volt, mert úgy konferálta be a dalt, hogy "picit elviszünk titeket Hollywoodba, jó?"


... és akkor itt a lényeg, amiért megérte várnom.
Hétvégén mindenki aktívkodott, felkerült a youtube-ra egy csomó-csomó videó.
Ez itten Laurian1980 műve, szintén a Roxette Blogról.
Ahogy a videómegosztón is megírtam, sikerült elsírnom magam, mert újraéltem a koncertet!
Ilyen volt klassz volt!!!!




Már szervezem az októberi bécsi vonatozást... :D Mert sokakkal együtt én is azt gondolom, hogy nem biztos hogy Marie bírni fog még egyszer ekkora túrát. Jövőre meg USA és Ázsia, Ausztrália várja őket.

csütörtök, június 02, 2011

Koncert beszámoló 1.

Valszeg két részlet lesz, mert még totál friss az élmény és most normális gondolatokat nehéz összeszedni.

9-11-ig tartott,
:-) KÉTSZER sikerült visszatapsolni őket!

Még nem hallok, köszönhetően annak, hogy a 3. szektorban ültem, a színpad oldalán és Chris egy gyilkos a gitárjával.
She's got nothing on but the Radio (kb. 3. szám) után szakadt el először a dobhártyám.
(klikk az élményért,
jótanács: NE vedd hangosra :-))

Szóval aki koncertvideókat szeretne látni Per-től, aki éjfélkor frissítette a Roxette hivatalos FB üzenőfalát, az ide klikkeljen.

Dani szerint ez egy vigyori bejegyzés lesz, hát üzenem:
NEM, kedves, ez még nem lesz az.

Azért nem mert bár nagyon-nagyon fülig ér a szám, hallani nem hallok, állati fáradt vagyok, de mindezeken túl iszonyatosan boldog és meghatott is vagyok.
Mert Marie egy CSODA.

Áll a színpadon 53 évesen és nem lehet nem meghatódni tőle.

Mert mi rajongók tudjuk, hogy 2002-ben, amikor összeesett az agydaganatával,
akkor 5 % esélye volt túlélni mindent.

Mi tudjuk, hogy a műtét után egy évig beszélni sem tudott, hangja sem volt, nemhogy további zenei karrieren törte volna a fejét.

Tudjuk azt is, hogy szinte félvak, mégis jön-megy a színpadon.

És énekel.
Persze nem úgy, mint régen.
Áthangszerelték az összes dalt, hogy könnyebb legyen kiénekelnie jópár hangot.

De néha-néha megcsillogtatja a múltat.
Tökéletesen.
Imádnivalóan, úgy hogy sír a fele közönség.
:-) garantáltan mindenhol.



There's no escape for the broken-hearted
there's no return once you've lost your way
I say a prayer now your love's departed
that you'll come back to stay
bring back the perfect day


:-) mi tegnap este az utolsó refrén előtt is tapsviharban törtünk ki, nemcsak a végén.

szerda, június 01, 2011

Még 12 óra

... és KONCERT !!!!

19 év várakozás után. :-)
De megérte.

Roxette: Almost Unreal

Sometimes I feel
strange as it seems
you've been in my dreams all my life
I love when you do that hocus pocus to me
The way that you touch
you've got the power to heal
You give me that look
it's almost unreal
it's almost unreal



if you had one wish
what would it be?
if you had one wish
would it be about me?
just one wish
could it be about me?


^-^ az volt.
ONE WISH

Per a dalszövegeket szinte látnokként írja. :-)