Különvélemény a bürokráciáról

Cím:
Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Adó Főosztálya


Kritika:
kérem alássan, az aki ezt a hivatalcímet kitalálta, először is nem beszél szépen magyarul,
másodszor rangkórságban szenved (de főnévhalmozási mániában mindenképp)
és a büdös életben nem töltött még ki sem postai feladóvevényt, sem tértivevényt!!!
(ez utóbbit még látni sem látott, közelről, az hótziher)

Elvtárs, mondd meg nékem szépen, hogy a piklibe tudok én 7 szót bepasszírozni egy 5 cm-es helyre?!?

Tértivevény címzett kockájáról, a 3*4 cm-es helyről meg ne is beszéljek....

* azt már nem is említem, hogy természetesen a tábla és címcsere a MI adóforintjainkból valósult meg...
drága játék-hülye magyaroknak :((

Változik a világ

"Az emberek mindig azt mondják, hogy a változás jó dolog, pedig csak arról van szó, hogy egy nagyon nem kívánt dolog mégis bekövetkezik."

Sosem tudom eldönteni, hogy jó dolog-e a változás.
Persze biológiailag, történelmileg ez az élet rendje, de azért....

Máté 15 hónapos, Fanni egy hónap múlva 8 és még ha most betegség miatt nem is kezdi el a héten, de akkor is másodikos lesz.
Én meg hamarosan közelebb a 40-hez :(((

Persze a webáruházban az, hogy végre van fix termékpaletta (ami - hála az égnek! - jól működik is) és változtattunk a keresőszavakon, optimalizáláson;
nos ezek mind pozitív változások.

És itt van a Pottermore, már minden nap várom a baglyot, hiszen DAISY-nek köszönhetően én is benne vagyok az első 1 millió felhasználóban...

És tegnap végre újra kettesben mentünk el Fannival valahová, mert már nem szopik Máté, rá lehet bízni nagyira.

És jó újdonság a Próféta meg a Bagolyposta is....
Még az egyik nagyker webáruháza is megújul...

Én is visszatértem ide, ideiglenesen bezártam a privát blogomat, mert én is változásra szomjazom...

DE...
De például a Médiablogot sajnálom, mert az meg bezár.
Végleg.
És én még emlékszem 2008-ra, hogy milyen nehéz volt bezárni az üzletünket, feladni az álmainkat.
Pollner (Pécsi Ferenc, a szerző) ráadásul el sem vihet magával semmit, mert jog szerint minden tartalom, cikk, még a hozzászólások is a HVG tulajdonai.

Nem írtam neki szép hazug szavakat az arckönyvön, csak annyit hogy várjuk az új blogot.


It All Ends...
Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.
Móricz Zsigmond

Mert mindannyian emberek vagyunk, egyenlő jogokkal

“Én vagyok a lány, akit kidobtak otthonról, mert megmondta az anyjának, hogy leszbikus.
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.
Illeszd be ezt a profilodba, ha úgy érzed, hogy a homofóbia rossz dolog.”

Because We're all HUMAN....




Támogatom a választás szabadságát,
támogatom a szerelmet,
támogatom a Budapest Pride-ot!!!

Mindenki más meg elmehet a véleményével a búsba.
 És talán elgondolkodhatna azon, hogy miért alkalmaz szabályokat ott is, ahol csak a szenvedélynek és gyönyörnek lenne helye.
* hozzászólni privátban és a fenti mailcímen lehet.