Megnyugtató és kellemes, ahogy az égre nézve ezer meg ezer aprócska csillag fénye gyullad meg, melyeket édes, aranyló szín ölel körbe. Pont, mint ahogy a Nap vigyázza felkeltétől egészen nyugtáig a világot, úgy őrzi a Föld és a Hold pislákoló fénnyel világító gyermekeit.
Időközönként. Ritka alkalmak egyike, amikor szerelmük beteljesedhet, amikor megmutathatják a világnak, hogy egyek, összetartoznak, hogy az egyik nem létezik a másik nélkül. Nem mindenki lehet részese ennek a csodának, a hétköznapi ember túlságosan elfoglalt, hogy észrevegye az élet apró örömeit. Hogy éjjelente feltekintsen az égre és gyönyörködjön abban, amit amaz rejt. Hogy a nap bármelyik részében tekintete a puhán sikló bárányfelhőkre révedjen, melyek pajkosan kapaszkodva a másikba úsznak tova, a végtelen felé.
A természet ritka kincs, s mindaz valóságos csoda, amit magában rejt. Ahogy egy aprócska facsemete hatalmas tölggyé növekszik, ahogy egy gyenge virág gyönyörű szirmokat ereszt a napfény érintésére, ahogy egy egészen parányi homokszem is része tud lenni az egésznek, és alkotni tud a mindenséggel egy újat, egy még szebbet, egy igazit, kézzel tapintható... csodát."
KÖSZÖNÖM SZÉPEN, hogy kölcsön kaphattam!!! :)
... és köszönöm itt is az élményt, mert tényleg ilyen a szerelem és a természet is: csoda, kincs.
Ja igen, hát ezért olvasok én annyi fanficet, meg ezért barátkozom nálam fiatalabbakkal.
Aki szerint "a mai fiatalok csak elvadult csürhe",- az nem néz szét alaposan a világban!
