"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." Simone Weil

,,Mihelyt nem kell: mindenem a tied - ez az élet vásárcsarnokának felirata." Weörös Sándor


szerda, január 27, 2010

Meglepi Nektek

Immáron 2 éve, hogy csatlakoztam a LUMOS nevű Harry Potter rajongói birodalomhoz.
2 éve, hogy olvasom-követem életeiteket, gondolataitokat.
Most már mindenki blogja nyilvános - én innen halászgattam, meg a fórum aláírásokból.

Mert mi tudná néha jobban jellemezni az embert, mint 1-1 jól eltalált mondat, verssor, vicc?

Nem írok szerzőket, olvassátok, ismerjetek magatokra.
És legyetek büszkék - igen magvas gondolatokkal teliek a blogjaitok, hozzászólásaitok, tehát lelketek-fejetek.

Persze engem is jellemez a válogatás, mert részrehajlok.
Fable-val szólva:
A barátság nem első látásra születik, hanem felépül, ha van miből.
"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott."


~~~~~~~~~~

"Sokkal fontosabb a változásnál az, hogy tudd, ki akarsz lenni.
Tudd, mi a cél, milyen ember akarsz lenni, és mi az az akár apró lépcsőfok, amit meg kell lépned ahhoz, hogy közelebb kerülj hozzá."

"A nőket szeretni kell, nem megérteni."

Az én piciny életem apró részletei, amik vidám szösszenetek, vagy akár szomorú gondolatok is lehetnek.

Magányos meserajongó hölgyeknek, és akinek még kell ;)

"Én jó vagyok, ha van miért, hű vagyok, ha van kiért, szeretek, ha kellemes és szenvedek, ha érdemes."

"Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele."

A könny értékes dolog. Sok pofont kell ugyan kapnunk az élettől ahhoz,
(ki lehet kerülni, de egyszer úgy is mindenki kap párat, a mennyisége egyénenként változó) mire rájövünk, miért és kiért érdemes sírni, és min kell villámgyorsan továbblépni. Ugyanis. Ha neki állunk sírni, mert eltörtünk egy poharat, vagy össze kell porszívózni a szobánkba és szellőztetni se ártana, vagy akármiért, attól nem leszünk aranyos kis cukigolyók. Ezzel egy idő után elriaszthatjuk az embereket, mert megunják.
Döntse el mindenki, hogy mi a jó neki.
Mert saját sorsunk kovácsi egyedül mi vagyunk. Néha bepofátlankodik pár fő, akin még múlunk, de ez ne zavarjon minket. :D
És csak vidáman. Mert az élet tulajdonképpen egyszerű. Csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolult legyen.
Gudlákk.

Ezeknél a dolgoknál mindig bizonytalan vagyok: mit is írhatnék magamról?
Számomra a legfontosabb a családom, a barátok, és a hobbijaim. :)


Összeszedtem pár érdekességet az újévi fogadalmakról. :) Ez azért kapcsolódik ide, mert úgy döntöttem, idén én is teszek. :P
a saját véleményem a dologról:
Amúgy tényleg jó dolog a fogadalomtétel, főleg ilyenkor, az új év varázsa, és hatalma, az hogy egy teljesen új év kezdődik: a fogadalmaktól és az új évtől lehet valójában úgy érezni, hogy valóban képesek vagyunk teljesíteni ezeket.


Igazam volt, mert a másnap tényleg mindig jobb. :) Mamár jókedvem van. A hajam is megfelelően hullámosodott. Úgyse hiszitek el nekem, de amikor jó a kedvem akkor hullámosabb a hajam is. :P


"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni."

"Nincs egyszerűbb egy megoldott problémánál."

"Aki szeret, szeressen.
Aki nem szeret, annak az Isten fordítsa felém az arcát.
Ha nem boldogul az arcával, fordítsa el a bokáját, hogy a bicegéséről felismerjem."

Az élet egy lengőajtó: soha nem tudod hova nyilik de mindig pofán talál.

Floridában egy Harry Potter nevű férfi arról panaszkodott, hogy valaki állandóan zaklatja őt telefonon. Potter úr arra gyanakszik, hogy a zaklatója az egyik lakó az utcából, Joey Voldemort.

Elég érdekes, hogy azt mondod már nem szeretsz, tegnap még azt kérted, hogy tépjem le a boxered...

Korán keltem. Hol az arany?

Tudatában lenni a hülyeségnek és úrrá lenni a hülyeségen két külön dolog.

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.

A mai napig ámulatba ejt, hová képes fajulni az önáltatás.

A helyzetben alapvetően nem volt semmi rendkívüli. Egy férfi és egy nő – találkoztak, összeismerkedtek, ismeretségük ellenére összejöttek, talán szerelembe estek, örök hűséget fogadva házasságot kötöttek, és együtt éltek haláluk napjáig...
Két ember voltak abból a kisebbségből, akik nem elégednek meg a kínálkozó jobbnál jobb lehetőségekkel; élni is kívánnak velük. Vállalva az ezzel járó minden szokatlan, vagy egyenesen bosszantó kérést…

Egy kis blogszínvonalcsökkentő: XDD 8-) Kéretik nem összehányni a monitort. :D Bár mindegy nekem végülis, mert nem az enyém. XDD

"A világ folyamatosan változik. Sosem lesz már ugyanolyan, mint akkor volt... Ez néha jó, de többnyire inkább rossz. Mi emberek nem szeretjük a változásokat. Sok energiát emészt fel a befogadásuk, a megértésük és a túlélésük. És minnél öregebbek leszünk, annál több és nagyobb változást élünk meg, és annál jobban fáj. Nem olyan fájás ez, mint amikor eltörik a karunk vagy elveszítünk valakit. Sokkal méllyebben van, felülről nem is látszik, de ott van. Érezzük valahol legbelül, hogy ez nem jó, csak képtelenek vagyunk megfogalmazni, hogy mi is az valójában. Olyan, mint egy kellemetlen bizsergés az agyunkban. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, de ott van, érezzük és zavar. Zavar, mert tudjuk, nem tehetünk ellene. Az élet velejárója. És ez benne a legrosszabb. Hogy tehetetlenek vagyunk vele szembe.

Valami elmúlt, mint amikor ősz lesz a nyárból, mint amikor befejezzünk az iskolát, vagy mint amikor véget ér a kedvenc sorozatunk. Vagy mint amikor meghal egy ember, akit nem is ismertünk, de olyan, mintha ismertünk volna."