Vadul küzd két bika: a tét: kié legyen
a szép üsző s ország hatalma.
Egy béka rí a gyepbe lenn.
"Mi baj," - brekeg, hogy ríni hallja
egy kis gyanútlan békafi.
"Nem látja hát, - szól ez ijedten, -
a végén nem maradhatnak ketten,
az egyik futni fog, száműzetik s aki
győzött, nem engedi a dús vidékre többé!
Miféle táj lehet az így elüldözötté?
A nádas és mocsár! bár itt még fű se hajt, -
s közben minket tipor a vízfenékre majd,
mi pusztulunk, veszünk apástul és fiastul
e harcban, mely a szép Üsző asszony miatt dúl!"
Bölcs volt a szó, a félelem,
a vert bika vértől csorogva
megbú e békás, vad helyen
s óránként húszat zúz halottra.
Így van! s bár mindig más a kor,
bolond nagyok miatt kis ártatlan lakol.
Fordító:
Radnóti Miklós
Jean de La Fontaine élt: 1621-1695 között.
Phaedrus római meseköltő ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára (ezek a fabulái).
A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat.
Mint a szólás is mondja:
Nincs új a nap alatt.
