Cirque du Freak.
Egy újabb vámpíros film.
Egy régi könyvsorozat (mint kiderült 12 kötet!) első 3 részének feldolgozása.
Encsy vitt el rá (köszi!), mert ő már olvasta a könyveket.
Mozi közben jutott eszembe Darren Shan mondása:
'A jövő egyszerre nyitott is, zárt is. Mindössze egyetlen "lesz" létezik, de gyakran számtalan "lehet" van mellette.'
A film is erről szól.
Választásokról.
Egy fiúról aki a barátja kedvéért választja a vámpírlétet.
(amit nem is csodálok, mert rémes családja van; tiszta cukros-habos idillel)
Kamasznak lenni nem egy tömör gyönyör.
(mi "okos" felnőttek általában lelkesen megfeledkezünk erről)
Másnak érzed magad, kívülállónak, mutánsnak.
Normális vagy? -kérdezgetjük egymástól; holott mi a normális tartalma?
A megalkuvó, a beilleszkedő, a tégla a falban?
Egy megvezethető mintapolgár?
Egyéniségnek, másnak lenni mindig nehéz.
'Az élet egyetlen nagy kihívás, és csak azok tudják igazán, mit jelent élni, akik elfogadják a kihívást.'
Meg aztán minden lehúzó kritika ellenére poénos volt a film.
Szerintem a legaranyosabb a csókjelenet a végén a majomlánnyal. -:)
