„Minden, amire vágysz -öröm, szeretet, bőség, gazdagság, boldogság-, itt van, és arra vár, hogy megragadd. Ki kell éhezned rájuk. Eltökéltnek kell lenned.
Amint fellobban szívedben a vágy tüze, az univerzum egytől egyig minden kívánságodat teljesíti. Vedd észre, mennyi csodálatos és gyönyörű dolog vesz körül! Dicsérd és áldd meg őket! Azokra a dolgokra pedig, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretnéd, ne pazarold az energiádat felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával. Foglalkozz azzal, amire vágysz, és az univerzum teljesíti kérésedet.”
"Nem a Te dolgod megváltani a világot és a körülötted lévő embereket.
A Te feladatod, hogy itt és most összehangolódj az univerzummal."
" Az első lépés a kérés.
Küldj egy utasítást az univerzum felé! Tudasd vele, hogy mit akarsz. Az univerzum válaszolni fog a gondolataidra.
A második lépés lényege a hit.
El kell hinned, hogy a vágyad tárgya már a tiéd.
Rendíthetetlenül.
Believing is absolute FAITH! :-)
A folyamat harmadik és egyben utolsó lépése a fogadás.
Hagyd, hogy átjárjon az ezzel kapcsolatos öröm.
Érezd úgy magad, mintha már megkaptad volna!"
"Te vagy a saját sorsod alakítója.
Te vagy a fogatókönyvíró.
Te találod ki a sztorit.
Te fogatod a tollat, és az eredmény mindig Tőled függ."
forrás: http://www.atitok.hu/
"A létező legkifinomultabb, és éppen ezért a leghatásosabb rezgések azok, amelyeket az ember mentális erőforrásai által bocsát ki."
Charles Haanel
KÖSZÖNÖM.
(megint, még mindig.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hit. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, január 10, 2011
csütörtök, december 09, 2010
Angyalok
"Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed változó múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád.
Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői, melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők.
Bárki érintkezhet velük, csak nem mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.
A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak, az ógörögök Isteneknek, az indek déváknak nevezik.
Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem ,,az én lelkem” s nem ,,külön lélek”, hanem a ,,lélek”, határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van.
Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel."
Weörös Sándor : Teljesség felé
Írhatnék arról, hogy mind milyen náthásak vagyunk;
hogy ronda idő van és nulla karácsonyi hangulat; hogy mennyire nem indult be még az álmom...
De nem fogok.
Nem panaszkodom.
Inkább köszönöm Erzsébetnek a könyvet.
Sokszor. Valahányszor elfog a kétely.
(és igaza volt: fel kellett hozzá nőni,de onnantól kezdve mindig fontos újraolvasni.)
Köszönöm Angyalom.
Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői, melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők.
Bárki érintkezhet velük, csak nem mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.
A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak, az ógörögök Isteneknek, az indek déváknak nevezik.
Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem ,,az én lelkem” s nem ,,külön lélek”, hanem a ,,lélek”, határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van.
Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel."
Weörös Sándor : Teljesség felé
Írhatnék arról, hogy mind milyen náthásak vagyunk;
hogy ronda idő van és nulla karácsonyi hangulat; hogy mennyire nem indult be még az álmom...
De nem fogok.
Nem panaszkodom.
Inkább köszönöm Erzsébetnek a könyvet.
Sokszor. Valahányszor elfog a kétely.
(és igaza volt: fel kellett hozzá nőni,de onnantól kezdve mindig fontos újraolvasni.)
Köszönöm Angyalom.
hétfő, szeptember 20, 2010
Hallelujah Shrek
I've heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the Lord
But you don't really care for music, do you?
It goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall, the major lift
The baffled king composing Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Your faith was strong but you needed proof
You saw her bathing on the roof
Her beauty
in the moonlight
overthrew you
She tied you
To a kitchen chair
She broke your throne,
she cut your hair
And from your lips she drew the Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Maybe I've been here before
I know this room, I've walked this floor
I used to live alone before I knew you
I've seen your flag on the marble arch
love is not a victory march
It's a cold and it's a broken hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
There was a time you'd let me know
What's real and going on below
But now you never show it to me do you?
Remember when I moved in you?
The holy dark was moving too
And every breath we drew was hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Maybe there's a God above
And all I ever learned from love
Was how to shoot at someone who outdrew you
It's not a cry you can hear at night
It's not somebody who's seen the light
It's a cold and it's a broken hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Copyright � 1985 Leonard Cohen and Sony/ATV Music Publishing Canada Company.
csütörtök, augusztus 20, 2009
Jókai Anna : Ima Magyarországért …
Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma,
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni –
haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácítudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma,
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni –
haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácítudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
vasárnap, június 28, 2009
Ha nem lenne Isten...
Új mozgalom, buszon-villamoson láttam a plakátjait.
Fennt a weboldalcíme is.
Elgondolkodtam, vajon milyen érvekkel lehet Isten létét bizonyítani?
1., Fura módon minden ember HISZ Istenben, legalábbis a pszichológusok szerint.
Minden pszichológiai iskola úgy tartja, hogy van istenképünk, csak éppen nem tudunk róla.
De ez nem is meglepő, a legtöbb ember arról sem tud, hogy mi a különbség : élni és létezni , látni és nézni igék között.
2., Második probléma: hogy megelégszünk másodkézből kapott információkkal.
A szerelem, hazaszeretet vagy kitartás nevű szintén elvont fogalmakat és érzéseket mindenki meg óhajtja tapasztalni, ki akarja próbálni, át akarja érzeni;
de Istent elfogadjuk olyannak, amilyennek mások leírják nekünk.
3., Ez itt a legnagyobb probléma: a másodkézből kapott, mások által kreált Jóisten.
Még mindig vannak olyan szülők, akik Istent afféle mumusként használják, vele fegyelmezik a gyereküket.
Milliószám vannak olyan emberek akik felnőtt korukban sem igyekeznek önálló érzéseket, tapasztalatokat szerezni, önállóan gondolkodni, hanem elfogadnak egy szakállas öregúr képet.
4., Nem értem miért kell bizonyítani, hiszen az atomban is hisszünk, ET-ben is, a Holdon járt Amstrongban; és most engedelemmel a politikai mendemondákat, hazugságokat nem sorolom fel.
Nem értem miért kell bizonyítani; hiszen a világ minden táján kialakult az istenhit.
Teljesen mindegy mi a neve : Egyetemes Lélek, Jahve, Buddha, Isten, Mindenható, Gondviselés....
Az édesanya szó is minden nyelven másként hangzik, mégis ugyanazt jelenti, nemde?
Csak éppen 6 milliárd ember szájából másként árad a szó, más-más anya arca jelenik meg.
Végül egy figyelemreméltó tény:
Nobel-díjas tudósok és írók, mint Einstein vagy Coelho;
Jung és Szókratész,
Dante és Bono a U2 vezetője,
Márai és Weörös Sándor mind-mind egytől egyig eljutottak a hitig, életük végén.
És nem érik be, nem érték be másodkézből kapott Istenképpel...
"Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni.
Az ember, mikor elképzeli és képen vagy szobor alakjában kifejezi az Istent, mindig valamilyen szakállas ősapát képzel el és fejez ki, egyfajta törzsfőnököt, sok hajjal, peplumban, gyapjas szakállal, mint egy rabbit vagy francia tanfelügyelőt. Így ábrázolták a görögök és rómaiak Zeuszt és Jupitert, így a kereszténység az Atyát.
Ez az ábrázolás mindig megzavart, szégyenérzettel töltött el. Az ilyen emberszabású Istent, akinek ondolált szakálla van, s orra is van, melyet időnként nyilván kifúj, nem érezhettem igazi Istennek.
Az Atya, Fiú és Szentlélek ábrázolásai közül csak a Szentlélek elképzelése tetszett Istenhez méltónak.
Isten alkotta és igazgatja a világot, s ezért bizonyos, hogy a világ hasonlít Reá is - de Isten nem lehet emberi, mert máskülönben borbélyhoz is kellene járnia.
Ez az együgyűség mindig felbosszantott.
Az én Istenemnek nincs szakálla, sem pepluma. Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem.
Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos. Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél a végső, a nagybetűs Értelemmel."
Márai Sándor : Füveskönyv (127. Az Istenről)
Fennt a weboldalcíme is.
Elgondolkodtam, vajon milyen érvekkel lehet Isten létét bizonyítani?
1., Fura módon minden ember HISZ Istenben, legalábbis a pszichológusok szerint.
Minden pszichológiai iskola úgy tartja, hogy van istenképünk, csak éppen nem tudunk róla.
De ez nem is meglepő, a legtöbb ember arról sem tud, hogy mi a különbség : élni és létezni , látni és nézni igék között.
2., Második probléma: hogy megelégszünk másodkézből kapott információkkal.
A szerelem, hazaszeretet vagy kitartás nevű szintén elvont fogalmakat és érzéseket mindenki meg óhajtja tapasztalni, ki akarja próbálni, át akarja érzeni;
de Istent elfogadjuk olyannak, amilyennek mások leírják nekünk.
3., Ez itt a legnagyobb probléma: a másodkézből kapott, mások által kreált Jóisten.
Még mindig vannak olyan szülők, akik Istent afféle mumusként használják, vele fegyelmezik a gyereküket.
Milliószám vannak olyan emberek akik felnőtt korukban sem igyekeznek önálló érzéseket, tapasztalatokat szerezni, önállóan gondolkodni, hanem elfogadnak egy szakállas öregúr képet.
4., Nem értem miért kell bizonyítani, hiszen az atomban is hisszünk, ET-ben is, a Holdon járt Amstrongban; és most engedelemmel a politikai mendemondákat, hazugságokat nem sorolom fel.
Nem értem miért kell bizonyítani; hiszen a világ minden táján kialakult az istenhit.
Teljesen mindegy mi a neve : Egyetemes Lélek, Jahve, Buddha, Isten, Mindenható, Gondviselés....
Az édesanya szó is minden nyelven másként hangzik, mégis ugyanazt jelenti, nemde?
Csak éppen 6 milliárd ember szájából másként árad a szó, más-más anya arca jelenik meg.
Végül egy figyelemreméltó tény:
Nobel-díjas tudósok és írók, mint Einstein vagy Coelho;
Jung és Szókratész,
Dante és Bono a U2 vezetője,
Márai és Weörös Sándor mind-mind egytől egyig eljutottak a hitig, életük végén.
És nem érik be, nem érték be másodkézből kapott Istenképpel...
"Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni.
Az ember, mikor elképzeli és képen vagy szobor alakjában kifejezi az Istent, mindig valamilyen szakállas ősapát képzel el és fejez ki, egyfajta törzsfőnököt, sok hajjal, peplumban, gyapjas szakállal, mint egy rabbit vagy francia tanfelügyelőt. Így ábrázolták a görögök és rómaiak Zeuszt és Jupitert, így a kereszténység az Atyát.
Ez az ábrázolás mindig megzavart, szégyenérzettel töltött el. Az ilyen emberszabású Istent, akinek ondolált szakálla van, s orra is van, melyet időnként nyilván kifúj, nem érezhettem igazi Istennek.
Az Atya, Fiú és Szentlélek ábrázolásai közül csak a Szentlélek elképzelése tetszett Istenhez méltónak.
Isten alkotta és igazgatja a világot, s ezért bizonyos, hogy a világ hasonlít Reá is - de Isten nem lehet emberi, mert máskülönben borbélyhoz is kellene járnia.
Ez az együgyűség mindig felbosszantott.
Az én Istenemnek nincs szakálla, sem pepluma. Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem.
Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos. Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél a végső, a nagybetűs Értelemmel."
Márai Sándor : Füveskönyv (127. Az Istenről)
szombat, május 23, 2009
Petőfi Sándor : A magyarok istene
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Pest, 1848. április
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Pest, 1848. április
hétfő, február 16, 2009
Anne Brontë
"Ha szeretjük Istent, és szolgálni kívánunk Néki, próbáljunk meg olyanok lenni, mint Ő, segítsünk Néki az Ő munkájában, munkálkodjunk az Ő dicsőségén - amely nem más, mint az ember üdvössége -, hogy mielőbb eljöjjön az Ő országa, amely nem lesz egyéb, mint a világ békéje és boldogsága; bármennyire tehetetlennek látszhatunk, ha az életben mindama jót megtesszük, ami hatalmunkban áll, a legkisebb közülünk is sokat segíthet; lakozzunk tehát a szeretetben, hogy Ő is bennünk lakozhassék és mi Őbenne. Minél több boldogságot osztunk, annál többet kapunk már ezen a világon; és annál nagyobb lesz a jutalmunk a mennyben, ha majd fáradozásunk után megpihenünk."
szombat, február 07, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)